Korai zsengék - nem gyöngyökből :-)

Kotorásztam a laptopom legrejtettebb bugyraiban, kicsit rendet akartam tenni, és akkor megtaláltam egy pár régi "irományom" - mert azért versnek mégiscsak nagyképűség lenne nevezni -, gondoltam, közkinccsé teszem... (Bár úgy öt-hat éve három megjelent közülük egy verses antológia kötetben.) :-)

Csak szavak

egyre körénk gyűlnek

szépen szólítanak

lázas-szép hajnalok

éber-bús éjjelek

s félve átkozódnak

a kábult nappalok

lelkünk mételyezik

megmérgeznek sorban

soha nem szőtt álmok

ki nem mondott szavak

boldogtalanságban

ránk zúdított átkok

s szerelmeink tüze

kavarogva izzik

s mint a szikra lobban

segélykiáltásunk

visszatükröződik

majd a csillagokban

*****

Szerelemkehely

fogd, ízleld meg, meglásd, mézes-édes,

hörpintsd fel e nedűt, mely egyszerre

néma és beszédes, mely oly sok

örömöt hoz s derűt, tavasz

lesz azonnal, kékebb

lesz az ég,

s majd

azt

m

o

n

d

o

d:

ebből

soha nem elég,

szerelem kell, még-még-még!