.jpg)
Kotorásztam a laptopom legrejtettebb bugyraiban, kicsit rendet akartam tenni, és akkor megtaláltam egy pár régi "irományom" - mert azért versnek mégiscsak nagyképűség lenne nevezni -, gondoltam, közkinccsé teszem... (Bár úgy öt-hat éve három megjelent közülük egy verses antológia kötetben.) :-)
Csak szavak
egyre körénk gyűlnek
szépen szólítanak
lázas-szép hajnalok
éber-bús éjjelek
s félve átkozódnak
a kábult nappalok
lelkünk mételyezik
megmérgeznek sorban
soha nem szőtt álmok
ki nem mondott szavak
boldogtalanságban
ránk zúdított átkok
s szerelmeink tüze
kavarogva izzik
s mint a szikra lobban
segélykiáltásunk
visszatükröződik
majd a csillagokban
*****
Szerelemkehely
fogd, ízleld meg, meglásd, mézes-édes,
hörpintsd fel e nedűt, mely egyszerre
néma és beszédes, mely oly sok
örömöt hoz s derűt, tavasz
lesz azonnal, kékebb
lesz az ég,
s majd
azt
m
o
n
d
o
d:
ebből
soha nem elég,
szerelem kell, még-még-még!
