Alhambra No. 2.

 

Odavagyok ezért a mintáért, főleg, hogy sikerült vennem hozzá 2 mm-es csiszoltat, úgyhogy lesz még belőle, egy lila biztosan, mert ott figyel a dobozban egy vadröfi lila rivoli... :-)))))

Alhambra

A szombatról...

Május 1-jén engedtem a csábításnak, és egy nagyon kedves fűzőtársammal (Csendes Kata) elmentem a Camponához vásározni... Gondoltam, vasárnap anyák napja, szombaton jó idő, sok ember, majális, mindenki boldog, körhintázás utáni mámoros öntudati komplikációk.... plusz sok vagy kevés hideg sör után az emberek vad és eksztatikus ékszervásárlásba kezdenek... Gondos és előrelátó édesanya lévén (mert hiszen még van dolgom az életben) megterveztem a menekülő útvonalat is, arra az esetre, ha a kiállított ékszerek látványos és rohamos megfogyatkozása, majd hirtelen nullára apadása miatt lincshangulat lesz úrrá a hisztérikus vásárlótömegen. Reggel negyed hétkor már Katánál voltam, becuccoltunk, dekorációk tömege, asztal, székek az autóban, hétre kint voltunk a placcon, rendezkedtünk, gombostűztünk, beáraztunk, gyönyörködtünk a gyönyörű standunkban, és széles mosollyal és nagy reményekkel vártuk a tömeget. Ahogy teltek az órák, úgy hervadt arcunkról a mosoly, de egyszer csak jött valaki, céltudatosan, rá volt írva, hogy ő itt most aztán vásárolni fog!!!! Ki is választott egy karkötőt, nézegette, tudta pontosan, hogy igen, ez az, amire vágyott óvodáskora óta: "Igen, igen, igen, ez az, megtaláltam, ez kell nekem!!!!!" Felemelte, felpróbálta, és csalódottan visszatette az asztalra.... A kiválasztott hófehér Swarovski-karkötő kicsi volt a.......

csivava nyakára....

Úgyhogy én ezentúl luxuskutyaékszert fogok készíteni.....
Bizony ám!!!!!!!!!!!!!!!!

Ui.: ÉS SOHA TÖBBET NEM MEGYEK VÁSÁROZNI..... :-)))))))))))