Síva nyakéke

Ha már úgyis nagyon benne vagyok a varrogatásban, befejeztem egy régebben elkezdett darabot is. :-))))

Türkiz napocska

Szabad stílusban

Varrott-festett

Ez a medál annak a székely viccnek a tipikus példája, aminek a végén az öreg székely arra a kérdésre, hogy mit farag a gerendából, azt válaszolja a fiának, hogy "fogpiszkálót, ha el nem rontom"....
Na szóval az volt, hogy vettem egy láncot (természetesen szétszedésre), amin csupa-csupa kerek kagylókorong volt felfűzve, de közepén lukkal. Gondoltam, ez nem gond, megoldjuk, ha oda kerül a sor.
Na, ma oda került, és gondoltam, hímzek egy jót. Találtam félteklát, mondom, hú tökjó, ráragasztom, és nem fog látszani a luk. Ráragasztottam, de természetesen elmozdult, és látszott a ragasztó. ÁÁÁÁ, mondom, ez semmiség, elkezdtem lekaparni. A ragasztó lejött, és természetesen a kagyló színezése is. Mivel már a varrással kész voltam, töprengtem, mit tegyek. Aztán eszembe jutott, hogy üvegkontúrfestékem van valahol, majd jól körberajzolom és eltakarom azt a rész, amit lakapartam ügyesen. Üvegkontúrfesték felkenve, de a félteklát is összekentem egy kicsit felül. Így aztán felkentem rá egy kis pink üvegfestéket.... Aztán gondoltam, tovább már nem rontom a dolgot, így is elég érdekes lett....:-)))))))))

Kígyóból sosem elég...

Mennyek országa 2. (Enikő szettje)

200.!!!!

Köszönöm anyukámnak, hogy kis- és nagykoromban nem vette el tőlem az ollót-ragasztót-színespapírt-vízfestéket-rajzlapot-gyurmát-agyagot-kötőtűt-horgolótűt-varrógépet, és mindent, ami kicsit is fejleszti a kreativitást, köszönöm általános iskolai "politechnika"-tanáromnak (akkoriban így hívták a technikát, hűűűűűűűűű, de régen vóót), hogy az egyetlen négyesem általános iskolában mindig ebből a tantárgyból volt, merthogy mér' vagyok oly ügyetlen, így aztán mindig bizonyítani akartam, hogy nem is vagyok ügyetlen (és persze egyszer az életben kitűnő akartam lenni....) és köszönöm a barátnőmnek, Andinak, aki belerángatott ebbe a gyönyörű elfoglaltságba, és legfőképpen


NEKTEK, akik már kétszázan vagytok, és rendszeresen jöttök, nézelődtök, kommenteltek és "beszóltok"..... :-)))))))


KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!!!!!!!

Alhambra No. 2.

 

Odavagyok ezért a mintáért, főleg, hogy sikerült vennem hozzá 2 mm-es csiszoltat, úgyhogy lesz még belőle, egy lila biztosan, mert ott figyel a dobozban egy vadröfi lila rivoli... :-)))))

Alhambra

A szombatról...

Május 1-jén engedtem a csábításnak, és egy nagyon kedves fűzőtársammal (Csendes Kata) elmentem a Camponához vásározni... Gondoltam, vasárnap anyák napja, szombaton jó idő, sok ember, majális, mindenki boldog, körhintázás utáni mámoros öntudati komplikációk.... plusz sok vagy kevés hideg sör után az emberek vad és eksztatikus ékszervásárlásba kezdenek... Gondos és előrelátó édesanya lévén (mert hiszen még van dolgom az életben) megterveztem a menekülő útvonalat is, arra az esetre, ha a kiállított ékszerek látványos és rohamos megfogyatkozása, majd hirtelen nullára apadása miatt lincshangulat lesz úrrá a hisztérikus vásárlótömegen. Reggel negyed hétkor már Katánál voltam, becuccoltunk, dekorációk tömege, asztal, székek az autóban, hétre kint voltunk a placcon, rendezkedtünk, gombostűztünk, beáraztunk, gyönyörködtünk a gyönyörű standunkban, és széles mosollyal és nagy reményekkel vártuk a tömeget. Ahogy teltek az órák, úgy hervadt arcunkról a mosoly, de egyszer csak jött valaki, céltudatosan, rá volt írva, hogy ő itt most aztán vásárolni fog!!!! Ki is választott egy karkötőt, nézegette, tudta pontosan, hogy igen, ez az, amire vágyott óvodáskora óta: "Igen, igen, igen, ez az, megtaláltam, ez kell nekem!!!!!" Felemelte, felpróbálta, és csalódottan visszatette az asztalra.... A kiválasztott hófehér Swarovski-karkötő kicsi volt a.......

csivava nyakára....

Úgyhogy én ezentúl luxuskutyaékszert fogok készíteni.....
Bizony ám!!!!!!!!!!!!!!!!

Ui.: ÉS SOHA TÖBBET NEM MEGYEK VÁSÁROZNI..... :-)))))))))))