Elballagtunk....

Elballagott a lánykám a 8. osztályból... nem tudom, sírjak vagy nevessek. Elrepült ez az idő, ma felidéztem magamban a nyolc évvel ezelőtti szeptember 1-jét, amikor telve szorongással, aggódva hagytam itt magára az én egyetlenem, hogy jaj, csak nehogy bántsák, csak nehogy rossz tapasztalatai legyenek az első iskolai napokról, csak minden jól menjen, illeszkedjen be, szeresse az osztálytársait, és persze őt is szeressék, érezze jól magát, szeressen tanulni, élvezze a tudást, amit megszerez. És huss, elmúlt, ma könnyes szemmel búcsúztak egymástól, tanáraiktól. Szomorú volt ő is, de csak azt idéztem neki, amit ő szokott nekem mondani, nagyon bölcsen: "Ne sírj, mert elmúlt, mosolyogj, mert megtörtént."