2010. május 2., vasárnap

A szombatról...

Május 1-jén engedtem a csábításnak, és egy nagyon kedves fűzőtársammal (Csendes Kata) elmentem a Camponához vásározni... Gondoltam, vasárnap anyák napja, szombaton jó idő, sok ember, majális, mindenki boldog, körhintázás utáni mámoros öntudati komplikációk.... plusz sok vagy kevés hideg sör után az emberek vad és eksztatikus ékszervásárlásba kezdenek... Gondos és előrelátó édesanya lévén (mert hiszen még van dolgom az életben) megterveztem a menekülő útvonalat is, arra az esetre, ha a kiállított ékszerek látványos és rohamos megfogyatkozása, majd hirtelen nullára apadása miatt lincshangulat lesz úrrá a hisztérikus vásárlótömegen. Reggel negyed hétkor már Katánál voltam, becuccoltunk, dekorációk tömege, asztal, székek az autóban, hétre kint voltunk a placcon, rendezkedtünk, gombostűztünk, beáraztunk, gyönyörködtünk a gyönyörű standunkban, és széles mosollyal és nagy reményekkel vártuk a tömeget. Ahogy teltek az órák, úgy hervadt arcunkról a mosoly, de egyszer csak jött valaki, céltudatosan, rá volt írva, hogy ő itt most aztán vásárolni fog!!!! Ki is választott egy karkötőt, nézegette, tudta pontosan, hogy igen, ez az, amire vágyott óvodáskora óta: "Igen, igen, igen, ez az, megtaláltam, ez kell nekem!!!!!" Felemelte, felpróbálta, és csalódottan visszatette az asztalra.... A kiválasztott hófehér Swarovski-karkötő kicsi volt a.......









csivava nyakára....


Úgyhogy én ezentúl luxuskutyaékszert fogok készíteni.....
Bizony ám!!!!!!!!!!!!!!!!

Ui.: ÉS SOHA TÖBBET NEM MEGYEK VÁSÁROZNI..... :-)))))))))))

17 megjegyzés:

Erga írta...

Drága Katám kár lenne a Te csodálatos ékszereidet egy ilyen kutyaszerű állatka nyakában akasztani, nem szeretném ott látni. ( csak nagy jó indulattal nevezem ezeket a túltenyésztett állatkákat kutyának). ÚÚÚÚ ezért most engem lehet megköveznek, de nem baj. Nem szeretem mikor egy állatra ráhúznak mindenféle ruhaneműt, ékszert stb és bohócot csinálnak belőle.

ekszerlada írta...

Édes,Drága ,Szerelmes jó Istenem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Most sírjak,vagy nevessek????!!!
Minden esetre megdöbbentem..!Ilyet??!!
Legalább maradt volna csendben!!!
Vagy direkt megakart alázni???!
Ezek az ékszerek nem valók egy kutya nyakába!!!!Azért ez már kicsit túlzás!!!Én imádom az állatokat,de nem így!!
Annyira egyértelmű,hogy egy aprólékos rengeteg időt igényelő gyöngy ékszert,nem teszünk kutya,vagy állat nyakában,mert ha csak vakarózik akkor szana szét szakadhat és akkor még nem beszéltem egyébb kutya mozdulatokról és oda sec perc alatt az a drága munka!!!!
Vannak gondolataim,de inkább magamban tartom!Ez csak Kata flancolás volt!!!
A kutyámnak én is csináltam nyakláncot,de nagy kínai műanyak golyókból,amit meg én nem tennék emberek nyakába!Az tökéletes a kutyáknak,macskáknak!A blogomban van is kép róla.De soha eszembe nem jutott volna a gyöngyeimet megalázni.Azért a kutya csinál mindent,még azok az egér nagyságúak is...Még ilyet!
El ne keseregj!Lehet csak egy uninteligens irígy hölgyike lehetett!

Lerika írta...

Kata, mit ( mondjak), írjak erre. Osztom Erga és Ildi véleményét, ez a történet igen bizarr és kritikán aluli. Te csak fűzz továbbra is "emberékszereket" mindannyiunk örömére!!!!!:-))

CsendesKata írta...

Drága Katám!
Semmi esetre sem szabad megfeledkezned arról tényről, hogy megnyugtattak minket, hogy egyszer ez is divatba fog majd jönni...(talán):DDD
A sok tarka egyéniség megismerése mellettt az sem elhanyagolható, hogy jó levegőn fűzhettünk, könyöktől lefelé szépen legégtünk, ettünk-ittunk, fagyiztunk, ÉS MEGKAPARINTHATTAM A MOCSÁRI KINCSEDET!
Szóval akárhogy is nézem nekem megérte!
És a vurslira sem kellett felülnöd - bár ezt lehet hogy egyszer még behajtom rajtad :DD
Jó volt veled!
Pusszancs!
CsKata

Tímel írta...

Szegény kutya...ha a gazdám a nyakamba akarna tenni karkötőt, átmennék vértörpébe, és csúnya mészárlást tartanék!
Isten állatkertje nagyon nagy, és eme nőnemű lény - hölgynek nem merném nevezni, de homo sapiens sapiensnek sem- az egyik dísz kalitka boldog lakója , ebben biztos vagyok !
Az ilyen vérlázító történetek azért helyesek, mert lesz egy pillanat, ahonnan kezdve csak nevetni tudsz majd rajta, de azt szívből és jó ízűen :)

Hermann Ildikó írta...

Hát mindenesetre én most jót röhögtem, (természetesen nem rajtad drága Kata), hanem a hozzászólásokon és teljesen egyetértek mindenkivel. Én ezért nem megyek vásárokba, ott általában nem az a közönség jelenik meg, akikre mi számítunk! A kutyás csajt azért megkérdeztem volna, hogy normális-e?
Te csak fűzd továbbra is a gyönyörűságeidet és ez a szombat ne szegje kedvedet, egyszer ezt is ki kellett próbálni, gondolt ezt!!
Puszi

Adrienn Lukacs írta...

Oh jaj, hát ez rossz lehetett. De inkább a gazdinak, mert majmot csinál a kutyából- te pedig csak nevess rajta és fűzz további szépségeket kétlábúaknak :)

bandrea írta...

Szia Kata!!
Sajnálom, hogy a csodás ékszereid ellenére ilyen keserű tapasztalatokkal tértél haza. De ne szegje kedved az ilyen vásárló!!! Fűzzél továbbra is gyönyörű ékszereket, mert nekünk már a látványa is mesés!!! Úgy belegondoltam, hogy Alex kutyám (termetes németjuhász) mikor a nyakát vakarja, hogy ugrálnának szerte a swarik... Fájna értük a szívem...
Várom a következő gyönyörűséget!!

Ági mama írta...

Én is elnevettem magam, ahogyan előadtad ezt a történetet, de valójában sírhatnékom van!
Azért fűzzél csak tovább, ahogyan én is, itt sorakoznak az ékszerek a vitrinben, s gyönyörködök bennük.

Ilka írta...

Drága Kata!
Én bizony jót nevettem ezen a történeten, amilyen humorral leírtad. Hiába, nagy az Isten állatkertje, ami nem lenne nagy baj, csak alacsony a kerítés.
Kata, ez ne szegje a kedvedet! Sajnos manapság vannak emberek, akik jó dolgukban, és flancos kedvükben már nem is tudják hol a jó ízlés határa. Az meg, hogy másokat ezzel megbántanak, el sem jut a tudatukig. Ez őket minősíti.
Ilyenkor nevetni kell, és humorosan felfogni. Ez nehéz, hiszen én is sokszor mérgelődöm és elkeseredem, aztán rájövők, hogy ahogy telik az idő, már csak nevetek rajta.
Nevess Te is rajta, és ezt ne az ékszereid leminősítésének fogd fel, hanem könyveld el úgy, hogy ilyenek is vannak, sajnos egyre többen! Már iparágak jönnek létre bolond gazdik még bolondabb ötleteinek megvalósítására.

Botos írta...

Azért én megnézném azt a karkötőt, mert ha a macskám nyakára jó lenne...

Mano írta...

Ejha, azt hittem, már nem sok mindene fogok csodálkozni, de mégis :)
Sajnálom, hogy így alakult a vásározás, de örülök, hogy a humor oldaláról fogtad meg a dolgot!

Noyka írta...

Atya ég, hogy embereknek mekkora gondokkal kell nap mint nap szembenéznie. Az ilyen embert csak sajnálni tudom!!! Örülj neki, hogy nem lett jó arra a kis vakarcsra! Imádom a kutyákat, de azért ez erős túlzás!

Meretei Andrea írta...

Hát Kata, én nem lepődtem meg...Mégpedig azért, mert nálam már rendeltek kutyának - ha nem is nyakörvet, de kokárda medált swariból! A kis nyakörvére... Úgyhogy én már nem csodálkozom ezen sem:(
A vásározásról, piacokról, börzékről meg külön fejezetet tudnék írni...
Ahogy ismerlek és amilyen humorral ezt leírtad, nem törtél össze az események súlya alatt, amit nagyon jól teszel!:)
Fűzd csak tovább a csodáidat, hogy mi emberek gyönyörködhessünk bennük!

Berjo írta...

De jó, hogy ilyen humorosan fogod fel ezt a dolgot, mert ha belegondol az ember, hogy sok embernek alapvető dolgok hiányoznak az életéből, ez pedig már nem tudja, hogy mit tegyen jódolgában. Kíváncsi lennék, hogy adományozott-e valaha, vagy segített-e egy rászorulón!
Szerintem is fűzzél csak, én úgy vagyok vele, hogy minden ékszer egyszer megtalálja a gazdáját, ahol örülnek neki. (Persze nem egy blöki nyakában!!!) Addig is hordom én!

Oribori írta...

Sziasztok! Kedves Kata még mindeig nem tudom abbahagyni a nevetést, már a könnyeim potyognak!!!!!!!
És FOGOM A FEJEMEEETTTT!!!!!

Érdemesebb "helyre" valók a szépséges ékszereid!Minden hozzászólással én is egyetértek!!!



Nem bírom abbahagyni!!!:):):):)
Már hangosan RÖHÖGÖK!!!

Enikő írta...

Szerencsétlen jószággal rendesen elbánt a sors! Nem elég, hogy úgy néz ki ahogy, még egy ilyen elmeháborodott gazdával is együtt kell élnie!!!