Elballagott a lánykám a 8. osztályból... nem tudom, sírjak vagy nevessek. Elrepült ez az idő, ma felidéztem magamban a nyolc évvel ezelőtti szeptember 1-jét, amikor telve szorongással, aggódva hagytam itt magára az én egyetlenem, hogy jaj, csak nehogy bántsák, csak nehogy rossz tapasztalatai legyenek az első iskolai napokról, csak minden jól menjen, illeszkedjen be, szeresse az osztálytársait, és persze őt is szeressék, érezze jól magát, szeressen tanulni, élvezze a tudást, amit megszerez. És huss, elmúlt, ma könnyes szemmel búcsúztak egymástól, tanáraiktól. Szomorú volt ő is, de csak azt idéztem neki, amit ő szokott nekem mondani, nagyon bölcsen: "Ne sírj, mert elmúlt, mosolyogj, mert megtörtént."
.jpg)
Gratulálok a szép lányodhoz!További sikereket az életben!
VálaszTörlésÉn is gratulálok. Gyermekeink pillanatok alatt felnőnek, de mi ugyanúgy reszketünk értük, s féltjük őket.
VálaszTörlésGratulálok a lányodhoz, aki ilyen bölcsen vélekedik, az már a felnőtt kor küszöbén áll, engedd a nagybetűs ÉLETBE!!!!!!!!( Mondom most, mert nekem még van 5 évem!!:-DDDDDD)
VálaszTörlésSok sikert kívánok a további megmérettetésekhez. Az idő bizony gyorsan telik, hipp-hopp és felnőnek a gyerekek. (ja és fiús mama vagyok!!!):-)))
VálaszTörlésGratulálok én is a lánykádnak!!! Bizony nagyon hamar csak azon vesszük észre magunkat, hogy önálló emberkékké válnak. De addig nektek még van néhány szép évetek, ne aggódj!
VálaszTörlésGratulálok én is!! Nálunk "méég" három év....
VálaszTörlésRetroballagás volt, vörös nyakkendővel? :))
VálaszTörlés