Gaudi. Véééééééééégreeeeee!!!

Hát itt van Ő. A nagy kihívás, a nagy vágyálom, a nagy elérhetetlenség. Köszönöm Dórának, aki nagy-nagy türelemmel tanította meg nekem, és akkor sem szaladt világgá, amikor a tekintetemben abszolúte nulla értelmet, a megértés és konyítás leghalványabb szikráját sem látta, csak a nagy nihilt és reménytelenséget... amikor már feladtam, és a pokolba kívántam az egészet, még akkor is kitartóan biztatott, hogy fog menni, csak kapjam el a fonalat... És tényleg. Hazahoztam negyedkészen, és leültem vele. Először csak szemeztünk. Aztán megérintettem.
Majd elkaptam a frakkját, és jól megfűztem. (Ja, a kép nem fekete-fehér, hanem színes. De tényleg.) De nem tudom, hogy képes lennék-e még egyszer megcsinálni. Dóra, köszönöm, ezerszer!!!!!